Ma egy levél várt a nem eléggé titkos mailboxomban. 
Nem eléggé titkos, mert ugyan én richtig elfelejtem mi is a jelszavam, de rajtam kívül mindenkinek szabad bejárása van oda, példának okáért erre a címre érkezik az összes fontos üzenet még az előző életemből, amikor szerettem volna Viagr$t, V!agrat és Xanaszkot olcsón, és persze pénisznagyobbítást hozzá, grátisz.
De ez most a Dormeótól jött, és jöttéért csak magamat okolhatom, meg a könnyelmű életet. No nem az a fajta könnyelműség, amikor a kétüveg spanyol borra rárendelitek még azt a poharat, 19-re lapot húzni, háthogyne, aztán cipelheted a srácot a taxiig, éljen az emancipáció, az utolsó poharat már nem kellett volna, suttogja a füledbe, az ártott meg, hát persze, mondod, a taxis is beleszól, egész jól tartja magát, kisasszony, és vigyorog. Képzelheted hogy néznek ki a hátsó ülésen.
És most képzeld azt is, hogy ez nemilyen, bár a levélről tényleg én tehetek, kellett az a pehelypárna, csak most, csak nekem, olcsón! konzumálj! kár hogy nem alszom nagypárnával, pláne kettővel nem, de franc se böngészi az apróbetűt. Hereby I sell my soul, és hozzá itt az address.
Szóval ott vár az a levél, áll hosszú méla lesben, a fejlécben pedig a kérdés: "Miért nem emlészünk az álmainkra?  (ugyanitt: vásároljon gyógymatracot!)".
Ez egyszerű, vigyorodsz el.

Azért nem, mert ti többiek felnőttetek.

Szerző: macskacico  2011.09.28. 20:30 Szólj hozzá!

Címkék: élet

Macskabácsi újabban állandóan a ruhásszekrény előtt hupákol. Óbégat, alányúlkál, hisztihisztihiszti.

Meséltem egy barátomnak, hogy biztos lakik valami a szekrény mögött, alatt, esetleg benne, de gőzöm sincs mi lehet az. Mondjuk az kicsit gyanús, hogy ha kinyitom a szekrényajtót, akkor hiszti rögtön elfelejtve, és végignézhetem ahogy őmacskasága elégedett pofával befészkeli magát a ruháimba. Talán bizony át vagyok verve.

A barátom pedig így válaszolt: Nem lehetsz ennyire buta. A valami a szekrényben van. Ott lakik a macskaboldogság. 

Szerző: macskacico  2011.08.28. 23:22 Szólj hozzá!

Címkék: régi boldogság macskabácsi

Még hogy nem dübörög a magyar épitőipar...

Ma reggel fél hétkor, ahogy immáron egy hete menetrendszerűen, megszólalt az ablakom alatt az ütvefúró, fürge kis CAT-ok szaladgálnak, dolgoznak a jómunkásemberek. Lógok az ablakban bedagadt szemekkel, és egy vállról indíthatóról álmodozom. Az élet szép.

Szerző: macskacico  2011.08.28. 06:51 Szólj hozzá!

Címkék: hangulatok régi


8kor mész haza munkából, a 4es6osra felszáll veled két qpacsapat, a kékek és a sárgák. Nézed őket. Nem üvöltik, sárga szöcske, a kombínóval talán nem is lehet ilyet, gólyák, te, mióta járnak ilyen jócsajok az infóra? Közben számolod, 17 éve volt az első qpád, ők talán ha egy évvel idősebbek. Kéksárga kéksárga.

A metrón merengsz, nem apácazárda, dúdolod.

Az aluljáróban gyönyörű lány, magas, karcsú, a cipője mocskos, lábánál retkes nejlonzacskók. Döbbenten állsz meg mellette, te az uccán élsz? Igen, mondja szégyenkezve, a fogai rosszak, pedig milyen gyönyörű. Kínodban kérded, kérsz cigit? Vegyél többet. Egy szálat fogad el. A keze is szép. Mész tovább a hidegben, sunyimód bekapcsol az agyad, tűnődsz a szerelmen, ami örök, meg az időn ami bezzeg elszáll, hát miért élünk romlandó testben ha a lelkünk fiatal, megszállt a pátosz vagymi , nyugtázod, hát mi a faxért tűnődök most közhelyes baromságokon, mindjárt belémfagy a gondolat is. Nahát már a háznál vagyok. Felnézel. Az ablakból háromszögletű arcocska figyel aggódva, pont így lesett le rád amikor reggel elmentél. 

Felnevetek. Újra itthon.

Szerző: macskacico  2011.01.18. 23:42 1 komment

Címkék: régi történetek

Egy kép tegnapról nem hagy nyugodni. Metróaluljáró, sodródom a délutáni tömeggel, sálsapkakesztyű, sohatöbbetnemindulokelminuszbanszoknyában, whu-whu, mindjárt a metróban vagyok. Vagyis lennék, kis fennforgás van a lépcsőknél, a három biztonsági őr épp arrébb terel egy csövest. 

Nem durvák, még csak nem is drabális állatok, egyikük például egyenesen nő, persze a csöves sem nagy darab, talán mint én, olyan magas lehet, mellette egy kis virslitacskó pórázon, rajta akad meg a tekintetem. A kutyán zöld kutyaruha feszül, egész jó állapotú, tiszta. A csövesről ez korántsem mondható el, jobban szemügyre veszem, nini, de furcsa, bár tényleg nem nagyobb nálam hosszában, de ezt széltében bőven pótolja. Szinte gömb formájú a sok réteg ruhától, pedig a fején, a negyvenéves-forma, (valóban negyven? Vagy ötven is elmúlt már? olyan nehéz róluk megmondani) értetetlen fején látszik, cseppet sem kövér. Zavarodottan néz, göcsörtös kezében egy agyongyűrt, harmonika-forma narancssárga fecnit szorongat.
A szabadjegy a melegbe, de ma a varázslat nem működik, a meleg lenn marad, ő meg fönn. Tulajdonképp ez rendjén is van így.

Amíg utazom lefelé a lépcsőn, zavarodottan figyelem magam. Pont minap hőbörögtem egy csövessel, már a harmadik székre ült át a villamoson, nem bírom a szagukat sem, behányok, ezvan, drogkereső kutyának kellett volna inkább állnom, kényes az orrom. A bliccelőket sem szeretem, a metró pedig nem melegedő, igazából elégedettnek kéne lennem, végre valakik tették a dolgukat, de... hát elégedett, az nem vagyok. Eszembe jut az index cikk, eddig negyvenen fagytak meg a fővárosban, aztán felidézem a gömbformát, őrajta van elég meleg ruha, nem lesz itt gond, hessegetem el a gondolatot. A peronon még rossz egy kicsit, aztán elmúlik.
Most mégis itt ülök a gép előtt, és nem megy ki a fejemből a zavarodott, tétova tekintet, a téblábolás, a khaki-zöld gömb, a narancssárga harmonika, a kis tacskó-keverék a szép új, zöld kutyaruhában. És most jut csak az eszembe: kutyával biztos nem engedték be éjszakára sehová.

Ideje boltba indulnom, mert nem lesz már kenyér, én pedig bundáskenyeret akarok, meleg teával, valahogy most ezt. Már csak 6 nap a karácsony.
 

Szerző: macskacico  2010.12.19. 21:15 Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: történetek

süti beállítások módosítása